Miújság minálunk?

Sziasztok! 🙂 Tudom nagyon eltűntem és nem ezt ígértem még év elején. És mindennek a tetejében még csak nem is írtam ki semmit, hogy mégis mi történt velem vagy mi várható a közeljövőben.

Úgy éreztem eljött az ideje, hogy azért adjak mégis valami magyarázatot vagy akit esetleg csak érdekel mi újság van velem, annak legyen lehetősége informálódni a dolgokról, amiért nem jelentkeztem az utóbbi időben egyáltalán.

Nos, kezdjük is az elején. Ugye egy ideje, mint sokan már tudjátok otthonról dolgozom. És rengeteg munkám volt, de tényleg. Januártól számítva egészen márciusig teljesen elvoltam havazva. És bár lehet hülyeség volt a részemről, de sokszor tovább is dolgoztam, mint az előírt munkaidőm kívánta, amit persze senki nem fizetett meg nekem. Egyszerűen viszont úgy éreztem muszáj ezt akkor bevezetnem, mert sose érek akkor a végére semminek. Részben meg azt hittem, hogy talán értékelni fogják, hogy milyen jól haladok, de természetesen ez csak önámítás volt. És hát nem kell túlgondolni, egyszerű volt akkor az indok. A nap végére teljesen kifáradtam szinte mindennap és a házimunkák és főzés mellett már nem volt kedvem semmihez.

Március végén éreztem először, hogy végre fellélegezhetek és na most végre lesz időm rajzolni. Édesapámnak is időközben sikeresen elintéztük az új autót. A mai napon érkezett meg egyébként a szervizből, ami már hivatalosan is mozgáskorlátozott autóként funkcionál és tudni fogja vezetni. Legalábbis most gyakoroljuk a menést, aztán remélhetőleg belefog jönni.

Már nagyon ráhangolódtam arra, hogy na most akkor neki ülök és megmutatom a világnak a rajztudásomat. Aztán történt néhány váratlan fordulat. Már nem túlóráztam, nem voltam kivételesen szét stresszelve se a munkahelyen és mindezek ellenére mégis fáradt voltam. De olyan fáradt, hogy akármennyit aludtam nem volt elég. Voltak napok, amikor már alig vártam, hogy véget érjen a munkaidőm és mehessek aludni. Délután. A hétvégékről nem is beszélve, mert azokat meg végig aludtam. Gyanús volt. Majd jött a következő furcsa jelenség. Ha éppen nem aludtam, akkor fáztam. Nem is, inkább vacogtam. Két téli takaró nem volt számomra elég úgy dideregtem. Majd ezt követte a reggeli émelygés és az egyre fokozódó gyomorégés, ami aztán tényleg egy olyan tünet, amire még életemben nem került példa. Egyik hajnalban már nem bírtam mindezt tovább elviselni, ezért fogtam magam és megnéztem egy tesztet, biztos ami biztos. Nem tudom mennyi idő telt el, mert eléggé öntudatomon kívül voltam akkor még, mindenesetre a terhességi teszten két csík jelent meg. Egy pár percen belül meg közöltem boldogan a híreket a családdal. Szóval igen. Babát várok. 🙂 Mázlimra ráadásképpen másnap mehettem a nőgyógyászhoz, mivel előző hónapban az újabb sikertelen terhességi teszt után úgy döntöttünk, hogy bejelentkezem vizsgálatokra vagy valami útbaigazításért a doktor úrhoz. Most jelenleg 11 hetes terhes vagyok és december 22.-ére várható a kisbaba. Nagyon örült neki mindenki. Párom még aznap felhívta az egész családját, hogy nagybácsi, nagynéni, mama, papa leszel. 😀

A főnökömet a mai napon tájékoztattam, ő is gratulált és bejelentette a könyvelőnél az állapotomat és továbbította nekem is a könyvelő levelet. Szóval most már teljesen nyugodt vagyok. 🙂 Igazából már csak erre vártam, hogy végre minden rendben legyen.

Jövőhéten megyünk nyaralni Görögországba. Mikor hazaérünk meg hozzákezdünk a tető teljes cseréjéhez. Teljesült a vágyam és cseréptető lesz. Meggyőzte az ács a fiúkat, hogy a kisasszonynak(nekem) észérvei vannak. Holott egyébként amíg ezt nem egy szakembertől hallották szemtől-szembe, addig én voltam a közellenség, teljes elnyomásban a cserepeimmel egyetembe és győzött volna a zsindelytető. Ami mellékesen, mint az ács is elmondta sokkal drágább, mint a cserép és szarabb is. *ba dum tsss*

És végezetül mivel jön a baba és már 2016 óta elvagyok jegyezve, ebben az évben hivatalosan is megkerestük az anyakönyvvezetőt és megbeszéltük az esküvő részleteit. Ha minden jól megy akkor szeptemberben lesz a lagzi. Nézhetek kismama esküvői ruhát yee.

Ha a nyaralás után nem leszek rosszabbul, akkor igyekszem visszatérni a blogomhoz és a rajzaimhoz. Félek egyébként mert teljesen kiszámíthatatlan vagyok. 9 órakor van, hogy már alszom. Változó éppen mit kívánok vagy mit nem. Meg a szagok, illatok is borzasztóan kiakasztanak jelenleg, minden sokkal intenzívebb lett. Az meg egyenesen drasztikus fordulat, hogy április óta nem bírok semmilyen kávét meginni. Bár igazából nem is baj, mert tiltólistán van. De ezt soha életembe nem gondoltam volna, hogy lesz egyszer olyan időszak, amikor csak megérzem a frissen főzött kávé illatát és már attól rosszul leszek.

Ennyi minden történt velem az elmúlt időszakban. Sok puszit küldök nektek, majd megpróbálok írni is a blogokra a nyaralás után. Most viszont minden lelki energiát a vasaláshoz kell összegyűjtenem, mert elő kell lassan készülni az útra. 🙂